Szombaton több 100 km után este értünk haza.....Temető-körön voltunk és M is velünk volt most.
Az úton mindig felfedezünk szép dolgokat is.
De hazafele az Univerzum is velünk volt és a 2 autóvezető lélekjelenléte is kellett ahhoz,hogy ne legyen nagy baj.Az előttünk lévő autó bal első kereke legurult az autóról a páyán....
Mondom ...szerencsénk volt,de csak ennyi és talán pár másodperc mentett meg,hogy éppen nem nekünk repült....
Most is hálás vagyok Lacinak,hogy Ő higgadtan vezet és iszonyú jó a reakcióideje!🙏
Aztán ment a vasárnapi közös ebédkészítés.
Négyen ebédeltünk együtt,és ilyenkor nagyon jó,mert van beszélgetés,ami egyébként oly ritka a mai rohanó világunkban!!!!
Keresztanyukámtól kaptunk savanyúságot és igazán ehhez kiegászítve készült az ebéd.Mindig nagyon jó érzés ha valaki ad valamit,mert.....nincs rokonságom rajta kívül,így mindig csak bolti minden és......nincs vendégségbe menetel se.....nagyon-nagyon hiányzik ez!!!
A temető-körökön meg-megállunk Cecén és házi ezt-azt veszünk,mert igazán ez is hiányzik a vidéki rokon-látogatások elmaradásával...😪
Vettünk szemes kávét....,legyen friss itthon is a kávé....😉
Talán hétköznap is egy délután összefutunk Lacival....mert bizony most jönnek a pergó hétköznapok....
